Mit mondanak mások?
Észreveszem és megnevezem az érzelmeket: A figyelmed segít a gyerekeknek, hogy felismerjék és elfogadják a saját érzéseiket.
18
Empátia-modell: Egyszerű, hétköznapi helyzetekben mutatom meg, hogy az érzések megérthetők és biztonságosan kifejezhetők.
18
Tér a kifejezésre: Játékkal, művészettel, zenével és mesékkel segítem a gyerekeket, hogy megosszák, amit éreznek.
17
Gondos szóhasználat a jóllétről: Olyan közösségekben, ahol a „mentális egészség” megbélyegző lehet, inkább a nyugalom, az erő és a rugalmasság szavakat használom.
14
Kapcsolódással induló nap: Minden gyereket a nevén, kedvesen üdvözlök, figyelek arra, hogy jólesik-e neki a szemkontaktus vagy az érintés.
13
Érzelmi szókincs építése: Apró, következetes rutinokkal segítek szavakat találni az érzéseikre.
12
Megnyugtató elköszönés: Egy egyszerű „Holnap találkozunk” segít a gyerekeknek érezni a folytonosságot.
10
Megállok, mielőtt reagálnék: Veszek egy levegőt, halkabbra veszem a hangom, és nyugodt reakcióval mutatok példát.
16
Érzelmi „bejelentkezés”: Megkérdezem: „Hogy érzed magad ma?” – képekkel, gesztusokkal vagy színekkel segítve a válaszadást.
14
Igyekszem nyugalmat közvetíteni a gyerekek felé: A gyerekek tőled tanulják meg, milyen érzés biztonságban lenni. A hangszíned és a tartásod határozza meg a szoba „hőmérsékletét”.
14
Nyugodt rutinok a biztonságért: Kiszámítható napi átmenetek (dalok, egyezményes jelzések, vizuális segítségek, mosoly), hogy a gyerekek tudják, mi vár rájuk.
12
Reflexió a saját nyugodt pillanataimra: Észreveszek egy dolgot, amit ma a biztonságért vagy az örömért tettem.
12
Az apró sikerek elismerése: Hangosan észreveszem az erőfeszítést („Kivártad a sorod – ez nagyon figyelmes volt tőled!”).
9
